Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Találat /M

Találat

Ahogy belesüppedtem a párnák közé, visszagondoltam a tegnapi napra. Egyre több részlet ugrott be. És már teljesen tisztában voltam vele, hogy én mennyire össze lehettem akkor zavarodva. Az a tegnapi valaki talán nem is én voltam, megszállt egy szellem vagy valami, vagy csak még mindig nem találtam önmagamra. Pedig már épp itt lenne az ideje. A fenébe is, eljött az új év, én pedig mindjárt tizenhét éves leszek, és nem akarok így végigbukdácsolni az életemen. Ez nagyon béna. Nagyon nem oké, ha azt sem tudod, hogy mit akarsz. Én igenis szeretném tudni.

És szeretnék valaki lenni. Nem egy színésznő, egy űrhajós vagy a világ megváltója. Csak egy ember, aki rájött arra, hogy mit akar, mi az az egy dolog, amiben igenis ő a legjobb, vagy amiben legalább eléggé kitűnik, és azt csinálhatja. És szeretném, ha szeretne valaki. Nem az egész világ szeretetére vágyom, de nem is egy országéra vagy egy városéra. Csak egyetlen ember szeretetére.

De hogy szerethet bárki beléd, és hogy tudhatod meg, hogy miben vagy a legjobb, ha nem is vagy önmagad? A válasz: sehogy. Magadra kell találnod, és ha már megtaláltad magad, akkor magadat is kell adnod. Mindenkinek. Nem szabad átalakítanod magad mások tükörképévé. És nem a másik akarata szerint kell cselekedned, csakis a sajátod szerint. Csak azt tedd meg, amit szeretsz, és ami szerinted helyes. Ha pedig ez a többieknek nem tetszik? Szép lassan mosolyodj el, majd fordíts hátat nekik, mert ez esetben ők nem érdemelnek meg téged. Te több vagy náluk! És mindig is több leszel, csak magad mellett állj ki előbb.

Én ma rájöttem. Ráébredtem arra, hogy ki vagyok. És ha kell, el fogom mondani az egész világnak. Meg fogom nekik mondani, hogy a kedvenc színem a fekete, és aki manapság színes papagájnak öltözik, az szerintem elmehetne bohócnak. Megmondom nekik, hogy olvasni ezerszer jobb, mint idétlen tévéműsorokat nézni. És azt is, hogy akik az olvasást lenézik, minimum egy évtizednyi börtönbüntetést kaphatnának. Kijelentem majd, hogy már a 2014-es év is egy nagy pocsékság volt és ezután valójában már csak rosszabb jöhet. De állunk elébe. Közlöm velük, hogy a mai fiatalság 90 % - a nem ér semmit. Csak kihasználják egymást, bulikban félholtra isszák magukat, és tönkre teszik egymás és a saját életüket is. Tiltakozni fogok az állatkínzás ellen. A Földön mindenkiből megpróbálok Vámpírnaplók rajongót csinálni. Ha kell, elmondom mindenkinek, hogy nem tudok úszni és közben a képükbe nevetek. Ezt persze lehetőleg nem vízközelben. Közölhetem még velük, hogy én bizony utálom a chipset. Sőt, a kólát is. És jó ideje szinte csak szénsavmentes ásványvizet iszom. Megmondhatom nekik, hogy én még soha életemben nem voltam diszkóban, de nem is akarok menni. Elmesélhetem, hogy szerencsétlen táncos és gagyi énekes vagyok. De azért mindkettőt folyamatosan űzöm. Elmondhatom nekik, hogy az én drogom nem a kokain és nem is a füves cigi, hanem az orrcsepp. Elárulhatom nekik, hogy egy apát és két keresztapát helyettesít az én keresztapám, aki a világ legjobb keresztapukája, és akit nagyon szeretek. És végül, de nagyon nem utolsó sorban. Keresek majd egy jól visszhangzó, tágas helyiséget, ami megfelel a célból, hogy addig ordibálhassam Dylan O’brien nevét, amíg el nem jön hozzám személyesen és hallgattat el.

A lényeg, hogy mindig az igazat fogom mondani, nem pedig azt, amit hallani akarnak. És ezzel tuti az őrületbe kergetek majd pár embert. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.