Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Nem vagyok! /M

Nem vagyok!

Nem. Nem vagyok egoista!

Veled is megtörtént már igaz? Hogy egyszerűen csak megpróbálod megvédeni magad, és a végén még akkor is te húzod a rövidebbet. Csak a saját igazát állítod, és akkor is téged hibáztatnak.

Velem is megtörtént. Magyarázkodtam az egyik embernek, hogy ez igenis jó, ez igenis úgy van, ahogy én állítom, és ahogy én gondolom. De még az első támadómat sem győztem le, máris nekem áll a másik. És azt mondja, tehetségtelen vagyok. Tehetségtelen és egoista. Tehetségtelen? Oké. De egoista? Egoista csak azért, mert megvédtem magam? Nem. Ő nem tudja, mit éltem át.

Nem tudja milyen volt az eddigi életem, ez a szerencsétlen kis tizenöt évem. Nem tudja, mit élek át minden nap… Ha tudná, talán ő már bele is halt volna.

A szüleim elváltak… Na persze ez semmi. Ma már minden második, vagy harmadik házaspár elvál, hogy abbamaradjon a sok vita, és a többi. A gyerek – ha van – ott marad az egyik szülőnél, többnyire az anyánál. A másik fél, aki esetünkben ugye az apa, látogatja, ellátja a rá kiszabott pulyapénzzel.

Hát amióta az én szüleim elváltak, semmi sem javult. A viták megmaradtak. A legrosszabb pedig, hogy azelőtt sem csak viták voltak… Apám, amikor anyámmal még házasok voltak összeszedett magának valakit. Egy ukrán cselédet, hogy ne írjak már szépet. Akitől azóta már egy 6-7 éves gyereke is van...Szülőkről ennyit.

Hála a jó égnek, eddig nem sok családtagomat, rokonomat veszítettem el, akinek a halálát igazán át tudtam volna érezni. Egyet viszont nem tudtam elkerülni, a nagyapám halálát. Őt nagyon szerettem, nagyon sokat jelentett nekem. Írtó jó humora volt az öregnek, de nagyon komoly is tudott lenni, ha az kellett. Azt hiszem, a családom összes tagja közül rá hasonlítottam a legjobban. Emlékszem rá, hogy imádott olvasni, de az ősöreg TV-je is a mindene volt. És hitt a jóslatokban, varázslatokban, hitt a horoszkópoknak. Ő is imádta az állatokat, és az állatok is imádták őt…Nyugodj békében, szeretlek.

Kiskoromban nagyon társasági ember voltam, be nem állt a szám. Megismerkedtem a legjobb barátnőmmel, 1.osztályos koromban. Mindenemet odaadtam volna neki, a lelkemet is. És naívan azt hittem, hogy ő is nekem. Tavaly csapott be először. Tudjátok mit csináltam? Egy hétig nem szóltam hozzá, aztán meg én kértem bocsánatot. Idén újra megcsinálta, ugyanazzal a sztorival…Pokolba a barátokkal!

Körülbelül ugyanakkor, amikor ezt a tökéletes barátnőt, akkor szereztem meg az első szerelmemet is. Érte is golyó elé álltam volna,  és azt hittem, hogy ő is értem. Tényleg mindent megadtunk egymásnak, két évig. Aztán vége lett. Tudjátok hogy? Sehogy. Csak rájöttem, hogy vége, mert már nem tart, mert már nem történik semmi… Pokolba a szerelemmel is!

Szerencsétlen vagyok. Megbotlom a saját lábamban is. Nem tudok sportolni. Semmit sem. Foci, röplabda, kézilabda, kosárlabda, hoki, tollaslabda, vagy tudom is én mi… Bármi is az, nekem nem megy. Még táncolni sem tudok… Nem. Nem vagyok egoista!

Nem vagyok szép. A legátlagosabb barna hajam van. A lehető legcsúnyább zöld szemem. Nem vagyok magas, nem vagyok alacsony. Nem vagyok hájas, de kövérnek érzem magam… Nem. Nem vagyok egoista!

Szeretnéd tudni, hogy mi a hobbim? Én is szeretném. Tudok rajzolni? Azt hittem igen, de szerintem már azt sem tudok. Szeretek filmeket nézni? Szeretek. De mondd, ez hobbinak számít egyáltalán?… Írni szeretek. Erre még csak most találtam rá, és mintha otthon lennék benn. És nem vagyok egoista. Tudod miért? Mert eddig a több tízből egyetlenegyszer tetszett saját magamnak, amit írtam. És csakis a barátaim miatt kezdtem el, akik bátorítottak, de nem bántam meg. És tudod mit? Folytatni fogom!… Nem. Nem vagyok egoista!

Egy dologban tényleg jó vagyok. Az olvasásban. Nem. Nem vagyok egoista! Kérdezd meg a magyar tanáraim!

És még egy dolog. Csak még egy. Nálam őszintébb embert keresve sem találsz. És nem. Még most sem vagyok egoista!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.