Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

I'm not an Angel /M

I’m not an Angel

Nektek vannak gyermeteg álmaitok, képzelgéseitek? Nekem van kismillió, de legalább egy tucat. Az egyik közülük, hogy angyal vagyok. Tulajdonképpen szinte mindegy már, hogy miféle, mert mindig másmilyennek képzelem magam. Egyszer a magasban röpülök gyönyörű, hófehér szárnyakkal megáldott angyalként, aki igazi nagy utóda a többi ősi angyalnak. Máskor pedig csak egy kis törött szárnyú, vagy egy bukott angyal vagyok. Előfordul az is, hogy valakinek az őrangyala vagyok az álmaimban. De ezek csak szép álmok és a csodás képzeletem.

A valóságban én nem vagyok egy angyal. Még a legutolsó, legkisebb, legtöröttebb szárnyú és legmegcsonkítottabb picinyke angyal sem lehetek a földön. Rájöttem végre, hogy túl rossz vagyok ehhez. Végül is, hogy lehetnék angyal, ha viszályt keltek, ahelyett, hogy segítenék? Hogy lehetnék az, ha sokszor a szép szavak helyett rosszak jönnek a számra? Kinek a szemében válhatnék jóvá, ha különbséget teszek az emberek között? Mondd, hogy lehet a fejemen glória, ha nem akarod elfogadni a segítségemet? Ezek szerint valamit rosszul csináltam. Nem kértelek meg elég szépen, a szavaim nem voltak elég kedvesek, a szememben talán állandóan ott búsul a rosszindulat. Sajnálom. De ez kevés. Ide több kell. Az ember, -  attól még, hogy sajnálkozik egy kicsit, - nem lesz angyallá hirtelen. Nem fognak kinőni a szárnyaim és nem lesz fehér ruhám, talán örökre megragadok a feketénél.

Tudod, én hibát hibára halmozok. Az emberek egy idő után még tanulnak is a hibáikból, de hogy valaki a harmincadik után se nyugodjon már le magával… túlzás. Mindig mindent túlzásba viszek és folytonosan átesek a ló túloldalára. Semmi sem stimmel velem. Hát hogy várom én el egyáltalán, hogy odaadhassam másoknak a segítségemet? Szerintem nekem már a segítségem is megposhadt. Vagy már inkább eleve romlott volt, de napról napra csak rosszabbodik az állapota.

Ahelyett, hogy a kezem nyújtanám, sokszor inkább belerúgnék az emberbe. Oké, ez embertől is függ, de mégis. Az angyalok nem nézik, hogy kinek kell nyújtani a kezüket. Nem szemelik ki előre, hogy kire akarnak vigyázni, hogy kit akarnak megőrizni. És nem nézik meg az emberek arcát, mielőtt megmentik őket. Csak csinálják. Mert igazán jók.

Én nem vagyok angyal. Én nem tudnák úgy megmenteni egy embert, hogy előzőleg nem nézek a szemébe. De téged szívesen megmentettelek volna… már ha angyal lettem volna. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.